Sövényt a letaposott fű helyett

Budapest külső kerületeiben a járda és az úttest közötti sávot általában zöldfelületnek hagyják meg, és ennek megfelelően termőfölddel terítik be. Ez az ötlet alapvetően jó, csakhogy az esetek döntő többségében ide aztán füvet vetnek, ami viszont nem a legjobb megoldás. A fű egészen addig nagyon szép, amíg megfelelő mennyiségű vizet kap, rendszeresen nyírják, nem tapossák le, vagy nem parkolják ki. Nos, Budapesten a járda melletti füvet nem locsolják, évente mindössze négyszer nyírják, ellenben a gyalogosok és az autósok rendszeresen letapossák, így aztán nagyon hamar ki is pusztul, és marad utána a száraz időben poros, esős időben sáros, kátyús terület. Javaslom, hogy mérjék föl hol lenne érdemes ezeket a sávokat szilárd burkolattal ellátni (pl. ahol végig parkolósáv van mellettük), ahol pedig megmaradnak zöldfelületnek (és remélem többnyire ez fog történni) ott pedig a fű helyett ültessenek szárazság- és fagytűrő cserjéket (pl bukszus, fagyal, de természetesen szóba jöhet bármilyen más örökzöld is). Ezek a bokrok több szempontból is jobbak mint a nem gondozott fűfelület: nem lehet letaposni, kiparkolni őket, locsolás nélkül sem száradnak el, örökzöldek, így az év jó részében termelik az oxigént, nem úgy mint a pázsit, ami sem elszáradva, sem télen nem fotoszintetizál, magasságuknak köszönhetően esős időben megvédik a gyalogosokat a pocsolyákba hajtó járművek miatt felcsapódó víztől, és nem utolsó sorban megakadályozzák a gyalogosok átrohangálását az úttesten, ami jelentősen csökkenti a balesetveszélyt. Ami a költségvetést illeti, az 50 millió forintos kerettel és a legdrágább 4000 Forintos bukszussal számolva is minimum 12500 cserjét tudnának ültetni, ami kb. 6250 méter hosszúságú járda melletti zöldfelület megújítását jelentené, de kétéves fagyalt már 320(!) Forintos áron is lehet kapni. Ha minden évben költenének 50 millió forintot a projektre, néhány éven belül nem lenne poros, sáros, lepusztult "zöld"felület a járdák/utak mellett.