Élőszavas, ágy melletti mesemondás hajléktalan, beteg embereknek a BMSZKI egyes telephelyein.

A hajléktalanság egy rendkívül összetett hiányállapot, amely beteg emberek esetében még súlyosabb hiányokat, több kiszolgáltatottságot jelent. Különösen igaz ez, ha ágyban fekvő, vagy mozgásukban korlátozott emberekről van szó. A megoldatlan lakhatási helyzettel sokszor együtt járnak lelki, mentális problémák, reménytelenség, alacsony szintű önbecsülés, magány, depresszió, szorongás, kilátástalanság, céltalanság, motiválatlanság, feldolgozatlan veszteségek, traumák miatti sérülések. Az élőszavas mesemondás egy három szereplős aktivitás, ahol kölcsönösen hatnak egymásra az abban résztvevők: a mesemondó, a mese hallgatója és a történet. Amiben a mese segíteni tud: oldja a szorongást, a magány érzését, mintákat közvetít, aktivizál, példákat és ellenpéldákat, követhető utakat mutat, támaszt nyújt, közösséget teremt. A népmese azért képes ezekre, mert sok évszádos, letisztult, kipróbált, tapasztalatokon alapuló tudást közvetít. Mindezt észrevétlenül, s mégis rendkívül hatékonyan teszi.