Leírás
A hajléktalanság, a lakhatási szegénység nagyon komplex probléma. Sokszereplős feladat, idő és forrásigényes, nehezen mérhető, csak lassan beérő eredmény-mutatókkal. Nem is igazán jeleskedünk a kezelésében.
A rengeteg tényező közül szerintem nagyon fontos a létbiztonságban élő emberekkel való kölcsönhatás, aminek elemei közül az egyik a higiénia, ami persze a saját egészségünket, méltóságunkat is megalapozza.
Mi, létbiztonságban élők, viselkedési rutinjainkba olyan higiéniai normákat építettünk be, amiknek egy utcán, kunyhóban, árkádok alatt élő ember képtelen megfelelni. A hozzá tartozó élethelyzetbe való beleszokás révén ennek az igénye is lecsökken. Mindeközben ez az egyik faktor, ami alapján mi, tusfürdőre és öblítőre szocializálódott emberek, megtűrünk, vagy elkerülünk bizonyos embertársainkat, leülünk mellé a villamoson, vagy szentségelve átmegyünk két vagonnal arrébb.
Ha városszerte lennének jól működő közzuhanyzók és közmosodák, akár városjáró "minibusz" jelleggel, az szerintem sokat segítene. Mivel egy megszokott életviteli rutin áttöréséhez sok emberi energia kell, leginkább a megfelelő, állandó szakmai támogatással párosítva lehetne ezt működtetni. De a fejlesztés pilot-ként is megvalósítható, a szakmai tudás továbbadása a lakossági érzékenyítés útján is be tud épülni, szintlépést, további támogatók begyűrűzését eredményezheti.
Az egymásra szocializálódás hatása kölcsönös: ha mi befogadóbbak leszünk, a kitaszítottnak is könnyebb lesz velünk közösséget vállalni.